Egyenként koppannak a földön a gyöngyszemek.
Vártam, hogy jössz majd, és sietve fölszeded.
Ritka gyöngysor, csinos, de régi.
Guggolàs, hasalás, azt hittem, megéri.
Nézted már az asztal alatt?
Fölvettem egyet, de még vagy szàz maradt.
Legalább. Legalàbb én megpróbáltam.
Kár, hogy legtöbbjét magam sem làttam.
Percekig nézem. Tényleg ócska, avítt.
Egyedül a szobában így maradva. Itt
lassan elnyúlok a padlón.
Onnan nézek a tükörbe gyanakvón.
Görnyedek össze, nyújtóznom hasztalan.
Gyöngy- szemem, lábam, szívem és hasfalam.
Csonkán maradt fonalak, csak ne vigyétek hírül.
Ott fekszem a padlón százszor magamon kívül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése