Könyökével támasztja az asztalt.
Kutyája nyüszít, a sokszor marasztalt.
Mocorog, feláll, és sóhajt egy nagyot,
az asztalnál, ahol ült, semmit sem hagyott.
Bemegy és iszik. Követi kutyája.
Nyüszítve, csaholva kajtat be utána.
Csak jégert iszik. Egyből kettő felet. Megsárgult arc mereng a kis bárpult felett.
A pultosra néz és könyörög szemével.
Poharát szorítja remegő kezével.
"Még egy kör jöhet. Tompítsd a létet"
Elmosódva rég, amit úgy hívott: élet...
Magában megül. Kit sajnáljak jobban?
A kutyának még kellhet. Néha sír titokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése