A múltba veszünk

A múltba veszünk.

Illatunkkal teli ruhák, fényképek, örök titokként pihenő kéziratok,

és nagy nevetések, halk sírások, érzések kezünkbe téve,

bűvös egyszeri szavak a fülekben csengnek

Vissza- visszatérve.

Bizonyìtvàny és iratok, oklevelek és anyakönyv, szerződések és elbocsátàsok, mind ócska,

sárgult papìrok, életút gondosan

egy dobozba téve, vagy papírgyűjtésen

Vissza-visszatérve.

Üres ágy, álmainkkal tömve, 

többé nem nyíló és záródó ajtó 

kezünk nyomán.

Soha többé érintés, 

Egyre távolodó kérdő szempár, 

választ hiába várva.

Nélkülünk zötyögő villamoson 

összeérő térdek, 

százasok, melyeket valaha kezünk érintett.

Vissza- visszatérnek.

Fénylő Dunapart és csend. A mi csendünk is benne szól.

Egyszer harapott almánk a szemétben valahol. Régen elbomlott.

Vízcseppek, amik kezünket mosták, elfolytak, páraként felhőkbe érnek, s most az esőben a csepp kezeken koppan. 

Vissza- visszatérnek.

10 deka Párizsi, maradhat?

Vendégmunkázs vadzsok egy fhranzia zalonba',
újdonzság zámomra a kolbáz ézs zalonna.
Jean Luk vadzsok, de neked csak Lüki,
fhranzia, de a tortmagyart phrimán belöki.
Utazázsom egyik célja kicsiny Madzsahrorzág,
úgy egymázsra találtunk, mint 'angya meg a mohrzsák.
Zeretem az it lenni, a sok sok edvezs ahrcot,
noveztenem kéne máhr egy kackiárus bajzot.
Mer' az  a jó, 'ogy engem itt mindenki elfogad.
Tahrtsd meg a bla'án mondjuk mind a 'ahrminckét fogad!
'á nekem zsikerult, csak a mozsolyt ajánlom!
Lett ott nekem sok sok bhrazil jo barátom.
Elozor jottek -a pillangó, kis lepke!
Zavahrba jottem, ahrcomat pir lepte...
Jajj de aranyozs, vendéget zerető,
pénztáhrcámért cserébe rhöpke lepke rheptető!
Odaadtam, 'add zaladjon kicsi oromében.
Lepke fém volt, pénztáhrcám maradt az o zsebében.
Gondoltam ez madzsar zokázs...
megkérdeztem 'ázinénit, azt mondta, 'ogy inkább zopázs...
Mindegy! Izsmerkedtem zsorra a zép madzsar nyelvvel:
Kozonés a "dogolj meg!" ézs integezzs jó kedvvel.
Á nagyon jo! Már beleptem magam a zsok zsok madzsar zivbe'
Ott'agyom a fhranzia 'ont, zahrok rá nagyívbe'!
Itt a nók gyonyoruek ézs nyitottak mindenre.
Izsmét madzsar szokázs : a kort a fhranzia fizezzse.
Bezél nekem, fhranziázzunk! Lokom én a dumát.
De nem azt akar, 'iába idézek Alexander Dumas-t.
'ázinéni kiokít: tanuljunk madzsahrul.
'a nem tudz zólázst kozmondázst, a jó madzsar begurul.
Azóta kerulom a fohrró kázsát, mem megyek a Bla'ára,
Okozs vagyok, nem vehretem önmagamat 'alálra.
De nincsen bennem ítélet, emberekkel dolgozom,
meg zent Máhria Jézuzs Khriztuzs vihrit falipolcomon.
A'ol Izsten, ott zukzség nincsen, kiléptem a munkából.
'ázinéni kihrakott, mozst integetek utzáról.(dogolj meg)
A 'ajvágázst máhr úgyizs untam. Fodrázat a zakmám,
meg beindult a 'onvágy jelzo vézvillogózs csakhrám.
A lányok akikkel 'áltam, mind csóhrónak neveztek,
de csak miután Louis Vuitton tázskákat vetettek.
Én azt 'ittem ez zehretet, de mindeki csak áltatott,
Madzsahrohrzág bó kezemhre jó csípózset rácsapott.
Pihrozs paprika, makoi hadzsma ríkatja a zememet,
Bhrazil baratokkal zedem a kohruton a zemetet.
Ez izs egy cél...Napoleon izs felult a lovara,
én meg átpottyantam a tulzsó oldalahra...
Mozst mi legyen, a 'atáhrt ihrat nélkul biztozs  át nem lépem.
Madzsahrohrzág, nincs mázs ezsély, tapozsd ki a lépem!

Tanulzság:  A jó embehrt izs lépre csalják, 'a nem jó 'elyre elkerul,
Jean Luk mozst az Andrázzsin egy kizs padon elzendehrul...

Mélyen bevésett tinédzserkori emlékek

A para lelóg rám ma.
A bukást guillotine-ként érzem lebegni a fejem felett...
vagy csak a vizsgáztató tanár szuszog bele a tarkómba azzal az ürüggyel,
 hogy munkám tisztaságát ellenőrzi.
Sajnos ennek a valószìnűségét sem tudom kiszámítani,
De azt tudom, hogy az ellenőrzőmben konstans következnek a jegyek.
(Én) egy, egy, egy, egy, egy
lusta disznó vagyok.
Jutalmam egy fejemhez vágott papucs és vonalzó egy nappali és egy osztályterem nevű halmazból.
Szüleim és tanárom együttes erővel sem tudták eltalálni fejemen azt a bizonyos villanykapcsolót, amitől kigyúl a fény elfeledett bal agyféltekémben.
Pedig én próbálom beleilleszteni az életembe a matematikát.
Szerelmi háromszögem eredményét hónapok óta próbálom megfejteni.
Bàr eddig A négyzet (Jani) plusz Bé négyzet(Ancsa) egyenlő...
én kimaradok. Ezek vektorok...
Így nem jutok sokra. Izzadok.
Gyűrött függvénytáblázatom 125. oldalába törlöm homlokomat,
Az alapozóm zsíros,sötét nyomot hagy
a papíron, a folt közepén kirajzolódik
a júliusi korrepetáláson kiradírozott puska negatívja, amit tűhegyesre faragott ceruzámmal ejtettem meg.
Pogány létemre ódákat zengek a magasságoshoz, önkívületi állapot percei következnek,
majd hónaljamon két egészséges, félelemről árulkodó izzadtságfolttal,ám mégis felemelt fővel lépek ki a teremajtón, szenvedélyesen csókolva bizonyítványomban a még száradó tintát
a kettesen.