A múltba veszünk.
Illatunkkal teli ruhák, fényképek, örök titokként pihenő kéziratok,
és nagy nevetések, halk sírások, érzések kezünkbe téve,
bűvös egyszeri szavak a fülekben csengnek
Vissza- visszatérve.
Bizonyìtvàny és iratok, oklevelek és anyakönyv, szerződések és elbocsátàsok, mind ócska,
sárgult papìrok, életút gondosan
egy dobozba téve, vagy papírgyűjtésen
Vissza-visszatérve.
Üres ágy, álmainkkal tömve,
többé nem nyíló és záródó ajtó
kezünk nyomán.
Soha többé érintés,
Egyre távolodó kérdő szempár,
választ hiába várva.
Nélkülünk zötyögő villamoson
összeérő térdek,
százasok, melyeket valaha kezünk érintett.
Vissza- visszatérnek.
Fénylő Dunapart és csend. A mi csendünk is benne szól.
Egyszer harapott almánk a szemétben valahol. Régen elbomlott.
Vízcseppek, amik kezünket mosták, elfolytak, páraként felhőkbe érnek, s most az esőben a csepp kezeken koppan.
Vissza- visszatérnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése