Matrac meditáció

Elég három perc magadban

nyitott könny a csukott szemben.

Pokróc szuszog, lepke perdül.

szem-pillasor ha rebben.

Izgő-mozgó zord ágy-kupac

haloványan dobban.

Lábujj mozdul, miért mozdul-

lassan, vontatottan?

A világ enyém, mégis távol,

rezgő kard az elme.

Szívbe szúrva nem nyugszik.

Egyre kínoz ő. Kegyelme

nincs és azt hiszem

csak percek vannak hátra.

Három, öt, száz, végtelen.

Nincs szó mi futna számra.

Félelem

higgyék el nekem,  hogy egyáltalán nem akartam sürgetni a dolgot. lehet hogy túllőttem egy bizonyos határon. igen ez bizonyos. de nagy baj nem történhetett volna. ez nem olyan mint egy nyolcsávos autópályán randalírozni. kötött pályás útvonal. évekig nem volt semmi bajom. huszonöt éve ültem be az első mozdonyba. imádtam megállni. elindulni, dudálni és hallgatni az ide-oda zötykölődést. nem mondom hogy izgalmas életpálya a kötött pálya, de még Sturovóig is eljutottam. az egészet az a nyamvadt visszapillantó tükör okozta, egy szerencsétlen mozdonyvezetőt hoztak olyan kínos  helyzetbe, egy olyan használati tárggyal aminek egy vonaton számomra semmi funkciója., kérem itt nincs előzés, csak esetleg másik vágányon de annak semmi köze az enyémhez. aljas rágalom, nem tévesztettem pályát, minek nekem tükör amikor a vonaton egyedül nekem szabad áthágnom azt a szigorú szabályt hogy vonatablakon kihajolni tilos?

az úgy volt hogy egy zöld  legelő mellett robogtam el a ceglédi vonalon, bocik meg bárányok is voltak és én az állatokra mindig odafigyelek. de több ideig szerettem volna csodálni őket, mint ameddig a vonatablakból láttam. mellettem ült a vezető kalauz, mégsem hajolhattam ki bajuszlobogtatva szentimentális hangulatban a vezetőfülke ablakán, csak úgy. ez presztizs kérdés. erőltetett rutinossággal belesandítottam  a visszapillantóba, sajnos túl sokáig, és a foltos bocik helyett a szűkülő teret láttam magam mögött és a robusztus vagonokat, mind engem követtek, és mögöttem összefolyt a megszokott sínpár az ismeretlen utakkal. bumm, neki! ekkor a legmagasabb sebességre váltottam, és igen, igazgató úr, Szolnokig 210 kilométerperórás sebességgel végigszáguldottam, megállás nélkül, egy személyvonattal. értse meg . megijedtem hogy utoléri a mozdonyt is a vég , alattam is szétfolyik a sínpár és akkor mindennek annyi…

 felmondását elfogadom.

Második tavasz, kissé északra

lehet idegen is az otthont idéző kutyatej,

sárga fejek közt áthidaló fűszálakkal,

 ebbe kapaszkodhat.

lehet idegen is  a zöld pulóverem,

még szinte poggyászmeleg

otthoni vállfára akasztottad.

ezzel a mozdulattal te is lehetsz idegen,

kedvetlen függőségbe gyötört.

pedig azt mondtad: ide a tavaszt hoztad

A tükörkép szembeköp

már megint hitegetsz. magadat és engem.

ha kitartó vagy, átfakul igazsággá

a reszkető piros erőlködés.

próbálod a  tányéromra  vágni a nagyobb szeletet.

körmöket visszahúzva simogatsz.

 félőrülten,vadul  nevetve hirdeted  vágyaidat,

sötétben és retinaizzasztó fényben is meg kell hogy találjalak.

látszatból törődsz,ez a kedvenced,hogy elhitesd magaddal, nem születtél hulladéknak.

 üres zacskókból osztogatsz többször használt  szavakat,

 lejárt negédes önfeláldozást, töltve  karamell önzéssel,

 ezt nem mosod  ki a fogak közül.

így rohadsz el szájtól szívig, nálad csak elvileg, nem elveik  tartoznak össze.

 cukorbeteg vagy inzulin nélkül,ezek az avas ajkak az ésszel mozognak

mint  szalagkorlátnak döntött erkölcs  egy tízesért.

a hazugság már őszintére színezve.

 így válsz maszatos, végül rikító naranccsá,

tele muslincákkal. azok a szarra is rámennek.

mindenki rád figyel, én is,

mind megettük a reklámodat.  egészen kellemes műanyag.

 most már ez lesz. ne variálj. azért egy tükröt legalább hagyj a lakásban.

Csendélet

Hervadt virágok közt üresen kong a konyha.
Hullámzó füst szorul a sárguló plafonra.
Zúg a hűtő. Száradó edények
Közt szomjazó poharak henyélnek.
A gáz elzárva. Cigaretta serceg.
Ablakrésen át suhannak a késő esti percek.
Két kopott hokedli piros festéke.
Egy helyben rohan a majdani vesztébe.
Hideg fény árad. Otthona műanyag lámpabúra.
Élesen világít a derengő mélabúra.

Túlidealizált kép

Egy férfi áll rajta.
Kezében virág. Valaki hozzáért vizes kézzel a vászonhoz. A ciklámenek elfolytak.
Mintha a csokor hervadna.

Arcán lágy mosoly.
Szája szegletébe görbe vonalat rajzolt egy rosszcsont, mikor nem látták.
Most megtört fáradt, komoly.

Négy éve áll ott, kiszorítva másokat.
Megnézték sokan és csodálták az aprólékos munkát, a finom vonalakat.
Egy kutató kijelentette: másolat.

 Borzalmas arányait tekintve,
stílusokba be nem sorolható kicsinyes mázolmány, giccs.
Utasításra a gondnok a raktárba bevitte.

A megnyitón láttam először.
Álmomban sokszor megjelent, nem szólt, csak a vászon emelkedett,
sóhajtott az akvarell- redőkből.

Az aranyozott keret mereven őrzi alakját.
Végignézte a művészt, hogy küzd, és alkot. Aztán egy éjjel megsúgta:
 fáj a szíve, mert tökéletesnek akarták.

Olcsó és cinikus, avagy boncolgassunk közmondást a vakítás fényében

Olcsó húsnak híg a leve.

Olcsó húsnak szój a fele.

Olcsó húsnak löncs a neve.

Olcsó húst a proli vegye.

"Occó zokni!" Tudja hova tegye...

Olcsó csoki! Lejárt három hete.

Az olcsó kínai cipődet egy koreai kislány varrta. Egy hajón.

Kézzel. Negyed dollárért. Négyezer forintért drága volt vajon?

Olcsó mosolyból hiányzik a fogak fele.

Olcsó torz tükörben nő az Ön-érzete.

Olcsó. Francokat! Ingyen digitális csatornák!

Kérem a műsorhoz  a kötelet is csatolják...

Olcsó áram, víg a megye.

Olcsó hírnek blöff a fele. (a másik fele hazugság)

Olcsó az előfizu, olcsó a telefon.

A fiamat hűségből megkapja a Telekom.

Olcsó az áram, tréfa a fele-vagy még a fele se.

Nagypapának olcsó a Spar Budget felese.

Olcsó országomban terpesztem a seggem.

Olcsó poénokon kell minden nap nevetnem.

Olcsó tejpornak vizezett a fele.

Fenét iszom ilyet, egye meg a fene!

Olcsó diplomának plágium a fele.

Olcsó stadion. Az embernek kifordul a bele.

Olcsó szavak. Drága Miniszterelnök Úr!

Az ország, melyre esküdött most zokog, mert ön félrekúr.

Olcsó nőnek kurva a neve.

Olcsó férfi? Áh, olyan nincs.

Olcsó a lelkem, felőlem viheted,

hogyha előlegbe a mozit kifizeted.

Olcsón vigyél a mekibe kuponnal.

Én fizessek azért, mert dugnál a húgommal?

Olcsó ruhák mellett kaphatók az olcsó megunt álmok:

"Olcsón, pedagógus pályámtól szívesen megválok"

Olcsón tied lehet (hitelre) a te saját világod.

Még olcsóbb, habemutatod az érvényes diákod.

Olcsón vedd meg már most a koporsód, a virágod.

Vagy harminc éves korodra az összeget elpiálod.

Olcsó sörnek víz a fele.

Olcsó lakáskocsma. Felejtsed elfele.

Olcsó cigi-aluljáró-töröktől.

"Az ajtódon, megjegyzem, a tüdőrák dörömböl."

Olcsó a gyógyszer, az elláttás, a TB.

Olcsó pizza, enedzsidrink, mekmenü estébé...

Olcsó a gerinc. Vegyél már magadnak!

Az ilyen hiányosságok csak szűk körben aratnak.

Ne fordulj magadba. Ne legyél eretnek.

Add el magad nyugodtan nyugatnak és keletnek.

Mi vagy te, filmsztár, hogy drágán add az életed?

Kettőhuszas órabérért tedd össze a két kezed!

Jaj, drágám, nincs semmi baj! Holnap megyünk a Teszkóba!