már megint hitegetsz. magadat és engem.
ha kitartó vagy, átfakul igazsággá
a reszkető piros erőlködés.
próbálod a tányéromra
vágni a nagyobb szeletet.
körmöket visszahúzva simogatsz.
félőrülten,vadul nevetve hirdeted vágyaidat,
sötétben és retinaizzasztó fényben is meg kell hogy
találjalak.
látszatból törődsz,ez a kedvenced,hogy elhitesd magaddal,
nem születtél hulladéknak.
üres zacskókból
osztogatsz többször használt szavakat,
lejárt negédes önfeláldozást,
töltve karamell önzéssel,
ezt nem mosod ki a fogak közül.
így rohadsz el szájtól szívig, nálad csak elvileg, nem
elveik tartoznak össze.
cukorbeteg vagy
inzulin nélkül,ezek az avas ajkak az ésszel mozognak
mint szalagkorlátnak
döntött erkölcs egy tízesért.
a hazugság már őszintére színezve.
így válsz maszatos,
végül rikító naranccsá,
tele muslincákkal. azok a szarra is rámennek.
mindenki rád
figyel, én is,
mind megettük a reklámodat. egészen kellemes műanyag.
most már ez lesz. ne
variálj. azért egy tükröt legalább hagyj a lakásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése