Elég három perc magadban
nyitott könny a csukott szemben.
Pokróc szuszog, lepke perdül.
szem-pillasor ha rebben.
Izgő-mozgó zord ágy-kupac
haloványan dobban.
Lábujj mozdul, miért mozdul-
lassan, vontatottan?
A világ enyém, mégis távol,
rezgő kard az elme.
Szívbe szúrva nem nyugszik.
Egyre kínoz ő. Kegyelme
nincs és azt hiszem
csak percek vannak hátra.
Három, öt, száz, végtelen.
Nincs szó mi futna számra.
Kaposvári Gergő megbökte a verset
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés