2014. január 29., szerda

Kiábrándult valóság

Hulló képzelet, múló fény
és lassan lepergő fáradt szemhéj.
Szemhéj alatt megbúvó könny
és mélységesen mély közöny.
Közönnyel teli a tükörben a tekintet.
Hiába könny, görcsösen semmit erőltet.
Erőltetni a semmit nem szabad.
Könny szárad, semerre sem szalad.
Szalad az idő, érd utol a rohanást.
Magadat szeresd mindig.
Magadat.

Soha mást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése