A Magány, az öreg cimbora vele ballagott.
Talpa alatt a Bánat jajgatott.
A világot vékony könnyfátyol mögül leste.
Motelba lépett és ott érte az este.
Szobát kért az emeletre,
a portás a vállát veregetve
Kísérte fel. Először életében
Úgy érezte nincs egyedül, lényegében...
Leült komoran, kis zenét hallgatott
volna de a tű csak elnyűtten lemezt
szaggatott.
Evett volna, de savanyúnak ízlett
minden falat. Csak csendesen legyintett.
Kért még egy pezsgőt- fájdalmasan
felsziszegett,
s a mentőt hívta. (Mindent kifizetett.)
Az ágyba dőlt és már fél füllel sem
hallotta:
Kottáját a Karmester csendben behajtotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése