Bájolóra

Kiterített ruha szárad,
viharos szél tépi a fákat, 
teraszon ülve érnek a vágyak, 
sóhajtó szívek egyre csak fájnak.
Eső ha mossa, tisztára kérem, 
napsugár ragyogjon fenn a kék égen.
Borút ne lásson mind aki szeret, 
ez nem is dörgés, az Isten csak nevet.