2013. szeptember 9., hétfő
Feledtél
Feledtél.
A magány éleset vág belém, ha az utcán idegen arcot látok.
A körvonalak téged idéznek. Nem vagy más, mint átok.
Míg káprázik a szem s a szív, nincs gyönyörűbb pillanat.
Nem te voltál. Nem is voltál. És csak vágy és kín maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése