Itt vagy.
Sebesen rohanó felhőkkel jöttél,
Levelekkel, miket lábamnak löktél,
Pirosítod arcom, hűtöd karomat.
Árnyad elfedi monoton napomat.
Sírsz helyettem, mély tócsákba mártasz.
Tudnod kell, hogy nekem nem árthatsz.
Múló jelen vagy, távozó vendég.
Tavaszra nem leszel más, csak emlék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése