Solen

Ez az élet a fény és te végzetet adtál
A sötét fel is éled. A tétova napnál
Halovány színű rózsa a szíve az égnek,
Horizont alatt suttogó fénycsövek égnek.
Ha dereng és a pirkadat pisszen és inte,
Vörös álom alól a világ kitekinte.
Fejet hajt, begubózva kifárad a holdad.
Örök tegnapok kis szekerébe pakoltad
Kifelejtve a múlt kikopott teli zsákját.
Fel is ölti az égitest sárga ruháját.
A te hajnalod tiszta reménye feléleszt,
Gyere ménesed fogd be a Most szekeréhez.